Állati rendezkedés

A játék gazdája: Vásárhelyi Zsóka

Ajánlott életkor: 3-tól

Játékosok száma: 1-30

A játék térigénye -

Nehézségi fokozat: 1

A játék időtartama: 5-15 perc

Az előkészületek időtartama: Előzetesen 10-30 perc

Kellékek: állatképek (ld pl. lent, de érdemes az adott feladathoz esetleg további képeket gyűjteni. A lentiekhez hasonlókat az “animal silhouette” kifejezéssel lehet találni az interneten.)

Rövid leírás: Gyors ,,rakosgatós” feladatok a rendszertan, az élőhelyhez való alkalmazkodás és más az evolúcióval kapcsolatos témák bevezetésére.

Előkészületek: Vágjuk ki az állatképeket, és esetleg ragasszuk őket vastagabb kartonra, hogy könnyebben és többször lehessen játszani velük gyűrődés nélkül.

A játék menete: A játékosokat feloszthatjuk kisebb csoportokra, vagy egyszerűen odahívhatjuk egy nagy csapatban egy asztal köré. Amennyiben több csoportba osztottuk őket, úgy minden csoportnak legyenek külön állatképei. Ezek után bízzunk rájuk az alábbi feladatok közül sorban egyet-egyet, természetesen az életkoruknak és ismereteiknek megfelelő nehézségűeket. Minden feladat után röviden beszélgessünk az adott feladatról. Az itt közölt feladatokon kívül ki lehet (és érdemes!) találni sok továbbit, akár célzottan egy-egy kérdés megvilágítására. Érdemes olyan feladatokat is választani, ahol nem egyetlen jó megoldás létezik, és így a további lehetséges megoldásokról is lehet beszélgetni.

Lehetséges feladatok (és a megoldás kapcsán előkerülő témakörök):
1. Rakjátok sorba az állatokat az alapján, hogy melyiknek hány lába van! Vajon az azonos lábszám rokonságot is jelent? (Az élővilág rendszerezése)
2. Rakjátok kisebb-nagyobb csoportba az állatokat úgy, hogy csak a közeli rokonok legyenek együtt. Ellenőrizzétek a csoportokat! (Az élővilág rendszerezése)
3. Rakjátok az állatokat sorba nagyság szerint! Vajon hasonlítanak-e valamiben a kicsik és a nagyok a méretükön kívül? (Az élővilág rendszerezése, életmódhoz való alkalmazkodás)
4. Keressetek olyan párokat, akik hasonlítanak, de NEM rokonok! Vajon miért hasonlítanak? Hogyan alakult ez ki? (Konvergens evolúció, élőhelyhez, életmódhoz való alkalmazkodás)
5. Keressétek ki és rakjátok egymás mellé az azonos élőhelyűeket (pl. vízi, vagy akár hideg, stb)! Keressétek meg a hasonló tulajdonságokat, gondolkodjatok el, vajon miért ilyenek ezek az állatok! (Az élőhelyhez, életmódhoz való alkalmazkodás, adaptáció)
6. Rakjátok az állatokat sorba úgy, hogy elöl álljanak az ember legközelebbi rokonai, hátul pedig a legtávolabbiak! Mik azok a tulajdonságok, amik a legtávolabbi rokonainkkal is közösek? Tudtok-e olyan tulajdonságokat sorolni, amik valahol ,,útközben” jelentek meg? Van-e olyan tulajdonságunk, ami csak a legközelebbi rokonokkal közös? És van-e olyan, ami csak a miénk? (Az élővilág rendszerezése, az ember evolúciója)

Biológiai háttér: Az alábbi pontokban lehetséges beszélgetési támpontokat szedtem össze elsősorban. Természetesen ahogy a feladatokat is jó variálni, azt is csoportra lehet szabni, hogy melyik feladat kapcsán mit beszélünk meg.
1. Általában igaz az, hogy a közeli rokonoknak azonos mennyiségű lába van, de az azonos lábszám nem jelent közeli rokonságot. Pl. a madaraknak és az embereknek is két lába van, mégis viszonylag távoli rokonok. Léteznek olyan élőlények is, amelyeknek egyáltalán nincs lába. Ezek lehetnek elsődlegesen lábnélküliek, mint a földigiliszta, vagy úgy, hogy ,,elvesztették” lábaikat, mint például a kígyók.
2. A közeli rokonok gyakran nem azok, akik ugyanúgy néznek ki. Gyakori hiba például, hogy a delfineket és a cápákat közeli rokonnak hiszik, míg az egyik a halak, a másik az emlősök közé tartozik, és hasonló kinézetüket csak a hasonló életmód magyarázza. És ha már itt tartunk, még egy érdekesség a cetekről: a cetek közelebbi rokonai a páros ujjú patásoknak (például a zsiráfoknak), mint a páratlan ujjú patások (például a lovak). Hiába nagyobb a hasonlóság tehát a négylábú, növényevő zsiráfok és lovak között, mint a zsiráfok és a delfinek között, utóbbiak közelebbi rokonok. Előbbiek nagyobb hasonlósága ismételten a hasonló életmódnak köszönhető tehát, nem a közeli rokonságnak.
3. A testméret sok esetben az életmód függvénye. Például a legnagyobb testű élőlények tipikusan növényevők, nem ragadozók, illetve az óceánokban élnek a legnagyobb állatok, nem a szárazföldön. A méret azonban lehet a testfelépítés függvénye is. A szárazföldön a gerincesek, akiknek a szilárd váza a testükön belül található, sokkal nagyobbra tudnak nőni, mint a gerinctelenek. A gerincteleneknek vagy nincs váza, vagy a testükön kívül található. Ilyen értelemben tehát máris találhatunk hasonlóságokat a hasonló méretű élőlények között.
4. Már más kérdéseknél is előkerült az élőhelyhez, életmódhoz való alkalmazkodás, az evolúcióelmélet egyik legfontosabb eleme. Minden adott környezet más-más nehézségek elé állítja az élőlényeket. A sarkvidékeken például mindig hideg van, az egyenlítőnél meleg, a kettő között pedig évente többször változik a hőmérséklet, hiszen markánsan különböző évszakok váltják egymást. Minden éghajlathoz más és más kültakaróra, hőháztartásra, életmódra van szükség. De maga az életmód is befolyásolja a kinézetet: a ragadozó állatoknak például jellemzően gyorsnak, erősnek (vagy mérgesnek) kell lenniük, a föld alatt élő állatoknak jól kell tudniuk tájékozódni fény nélkül is (sőt, a látásukra sokszor nincs is szükségük), a repülő állatoknak pedig szárnyak kellenek és nagyon könnyű test. Aki a legjobban alkalmazkodik az adott környezethez vagy életmódhoz, annak több utódja születik majd, így a következő generációba nagyobb arányban kerülnek át az ő jó alkalmazkodást biztosító génjei, tulajdonságai. Így fordulhat elő, hogy az egy élőhelyen vagy életmódot élő állatok akkor is hasonlítanak, ha nagyon távoli rokonok.
5. Ld. 4.
6. A törzsfejlődés során általában igaz az, hogy ha egy adott élőlény valamilyen tulajdonságokkal rendelkezik, akkor ennek az élőlénynek a leszármazottai vagy ugyanezekkel rendelkeznek, vagy rejtett tulajdonságként hordozzák ezeket. Példaként hozhatjuk a már fent emlegetett ceteket: bár a cetek már több tízmillió éve élnek teljesen vízi életmódot, még mindig tüdővel lélegeznek, mint a szárazföldi őseik. Hiába lenne praktikusabb, ha tudnának a víz alatt lélegezni, mint a halak, az örökölt tulajdonságaik miatt ők kénytelenek időnként a felszínre jönni és levegőt venni, mint a búvárok. Ilyen szemmel összehasonlítva az embert az emlős rokonaival szembetűnik, hogy például az életfontosságú szerveink (a szív, tüdő, stb) nagyon hasonlítanak egészen távoli rokonaink hasonló szerveihez. Első közelítésre talán csak a viselkedésünk az, ami egyértelműen különbözik a legtöbb állatétól, de ebben is nagy hasonlóságot mutatunk például a csimpánzokkal. Ha azonban még távolabbra nézünk, például az ízeltlábúak felé, akkor már sokal kevesebb közös tulajdonságot találunk: az ízeltlábúak gerinctelenek, nincsen zárt keringési rendszerük, azaz ,,vérük” körbemossa a szerveiket, és még sorolhatnánk. Ugyanakkor érdemes észrevenni a hasonlóságainkat is, például az érzékszerveink típusait. A rovaroknak is van külön látása, szaglás-félesége, tapintásérzékelése.

Forrás: saját ötlet