Hangolódó játékok
Paparazzi és testőr
Megkérjük a játékosokat, hogy titokban mindenki válasszon magának egy paparazzit (aki ugye őt, mint celebet mindenképpen le akarja fényképezni) és egy testőrt, aki a védelmezője lesz. Ezután megkérjük a játékosokat, hogy úgy mozogjanak a térben, hogy a testőr mindig takarja ki őket a paparazzi elöl. Majd tapsra mindenki álljon meg ahol van. (Nagyon vicces körbe-körbe futkosás kezdődik ilyenkor.) Akkor érdemes tapsolni, ha már jól kifutkosták és nevetgélték magukat. Ekkor az a kérdés, hogy ki az aki tudja, hogy ő kinek a paparazzija és/vagy a testőre. Lehet tippelegetni.
A játék térigényes, inkább szabadban, mint osztályteremben lehet játszani.
Kard és pajzs
Álljunk körbe, egymástól úgy egy karnyújtásnyi távolságra. Mindenki nyissa ki a jobb tenyerét és tartsa fölfelé. A bal kezének a mutatóujjának a hegyét pedig fentről lefelé irányítva tegye a mellette álló gyerek jobb tenyerének a közepébe. A tenyér a pajzs, a mutatóujj a kard, innen a játék neve. Valaki (például a tanár) beáll középre és elkezd egy történetet mesélni, ám, ha kimondja például “játék” kulcsszót (vagy tetszőleges más előre megadott szót), akkor mindenkinek a jobb kezével el kell kapnia a mellette álló gyerek bal mutatóujját, és ezzel egyidőben el kell rántania felfelé a ball mutatóujját úgy, hogy a társa ne tudja azt elkapni.
A játékhoz annyi hely szükséges, hogy a játékosok egy laza kört tudjanak formálni.
Hop be, hop ki
Álljunk körbe és fogjuk meg egymás kezét. Ha a játékvezető azt mondja “hop be”, akkor minden ki páros lábbal beljebb ugrik a körbe és mondja is, hogy “hop be”. Ugyanígy, ha azt mondja, hogy “hop ki”, akkor mindenki hátrafelé ugrik és mondja ugrás közben, hogy “hop ki”. És hasonlóan a “hop bal” és “hop jobb” vezényszavakra balra illetve jobbra ugrik és mondja a vezényszavakat. Közben természetesen fogják egymás kezét. Idáig könnyű, ám most jön a csavar. Innentől kezdve, ugyanazt kell mondani, amit a játékvezető mond, ám éppen az ellenkezőjét kell csinálni. Azaz, például ha azt mondja “hop bal”, akkor utána mondják a többiek, hogy “hop bal”, de jobbra ugranak. Ha elég gyorsan jönnek egymás után a vezényszavak, akkor koncentrálni kell, könnyű elrontani. Ha már így is nagyon megy, akkor be lehet vetni egy újabb mozgáspárt: “hop le” leguggolunk, “hop fel” felugrunk. Természetesen ilyenkor is a fordítottját kell csinálni annak, amit mondunk. Innentől kezdve tovább is lehet bonyolítani a játékot saját ötletek alapján.
A játékhoz annyi hely szükséges, hogy a játékosok egy laza kört tudjanak formálni.
Ne nézz a szemébe
A játékosok szoros körbe állnak. Mindenki lehajtja a fejét és a többiek cipőjét nézi. Kiválaszt egy pár cipőt magának. amikor a játékvezető azt mondja, hogy “most” vagy tapsol stb., akkor mindenki annak a játékosnak a szemébe néz, akinek a cipőit kiválasztotta. Ha véletlenül két játékos így egymás szemébe néz, akkor ők kiestek a játékból. Természetesen egyszerre több ilyen pár is lehet. Ezután kisebb kört formálunk és a játék ugyanúgy folytatódik, ahogy az előző körben: mindenki lenéz, választ egy pár cipőt, jelre a cipő tulajdonosának a szemébe néz. A játék addig folytatódik, míg csak egy vagy két játékos marad a porondon. A játék egyik változatában, azok, akik szembenéznek egymással elkezdenek hangosan kiáltani. Aki tovább bírja szusszal, az nyeri a párbajt. Ilyenkor csak a vesztes esik ki a játékból.
A játékhoz annyi hely szükséges, hogy a játékosok egy szoros kört tudjanak formálni.
Gyere
A játékosok egy laza körben állnak. Egyikük, például a játékot bemutató tanár fogja elindítani a játékot. Az játékot indító a többiek arcába nézve szemkontaktust keres valakivel. Ha megvan a szemkontaktus, akkor az indítóval szemező társ azt mondja az indítónak, hogy “gyere”. Erre az indító lassan elindul a társa felé. A társ közben valakivel gyorsan szemkontaktust alakít ki, aki aztán azt mondja neki, hogy “gyere”, és ő el is indul az új hívó felé. Közben az indító elfoglalja a megüresedett helyet, és a legújabb hívó is új társat keres, aki elhívja őt. És ez így megy tovább, míg sikerül fenntartani a folyamatot. Fontos, hogy mindenki lassan közeledjen a hívója felé, hogy annak legyen ideje új hívót keresni. Ha ez már nagyon jól megy, akkor lehet két indítóval kezdeni a kört.
A játékhoz annyi hely szükséges, hogy a játékosok egy laza kört tudjanak formálni.
Mosolyátadós
Ez a játék kicsit hasonlít az előző játékhoz. Körben állunk most is. Mindenki semleges vagy akár morcos arcot is vághat, kivéve a kezdő játékos, aki szemkontaktust keres valakivel. Ha ez sikerrel jár akkor rámosolyog. Ha a mosolyt a társa viszonozza, akkor a kezdő játékos innentől mosolyogva ugrálni kezd a helyén. Innentől a második, már mosolygó játékos keres magának társat, és ő is ugrálni kezd, ha sikerül a mosolyt továbbadnia. A játék addig folytatódik, míg el nem éri az utolsó játékost a mosoly és az ugrálás.
A játékhoz annyi hely szükséges, hogy a játékosok egy laza kört tudjanak formálni.
Zik-zak-zuk
Ismét egy körben állnak a játékosok. A játékosok kezei a törzsük előtt van, úgy, hogy a tenyereik egymáson vannak. Aki indítja a játékot, annak a feje fölött van a két keze. Azt mondja, hogy “zik” és közben a feje fölül a két kezével lefele suhintva rámutat valakire a körből. Akire rámutatott, az a feje fölé kapja a két kezét (úgy, hogy a két tenyere összeér) és közben azt mondja, hogy “zak”. Ekkor a jobb és bal oldalán lévők egyszerre oldalról a hasa irányába suhintanak és közben azt mondják, hogy “zuk”. Ennek hatására a köztük álló játékos azt mondja, hogy “zik” és a feje fölül lefele suhint egyet valakire. Ezután minden ugyanúgy folytatódik, ahogy az előző lépésben leírtuk. Figyelni kell, hogy senki se rontsa le. Eleinte lassabban próbáljuk meg. Ha jól megy lehet gyorsítani.
A játékhoz annyi hely szükséges, hogy a játékosok egy laza kört tudjanak formálni.
Banán, narancs, alma
Körben állunk, de most oldalra fordulva, úgy, hogy egymás vállát meg tudjuk fogni. Ha jétékvezető azt mondja, hogy “banán”, akkor egymást vállát fogva együtt mindenki páros lábbal egyet ugrik előre, és azt mondja, hogy "banán”. Ha azt mondja, hogy “narancs” akkor ugyanígy, de mindenki hátra ugrik egyet, és azt mondja “narancs”. Ha azt mondja, hogy “alma”, akkor viszont ugrás közben elengedik egymás vállát és 180 fokkal megfordulnak a tengelyük körül, miközben természetesen azt mondják, hogy “alma”. Ezután ismét megfogják az előttük álló vállát. Ha már egyesével kicsit begyakoroltuk a játékot, akkor a játékvezető hosszabb utasítássorozat mond (pl. narancs, narancs, alma, banán). A játékosok utána megpróbálják együtt végigmondani, és véghezvinni a kijelölt mozgássorozatot. Ha jól megy, akkor lehet gyorsítani rajta, és lehet hosszabb utasítássorozatot is megadni.
A játékhoz annyi hely szükséges, hogy a játékosok egy laza kört tudjanak formálni.
Áramvezető
A csapatot két részre osztjuk. Ha páratlanul vannak, akkor az egyik gyerek lesz aki a játékot indítja, ha párosan vannak, akkor a tanár lesz az indító. A két csapat két sorban egymással szemben áll fel úgy, hogy az egy csapatban lévők megfogják egymás kezét. A sor egyik végén egy székre egy kisebb vizespalackot (vagy bármilyen más könnyen megfogható és sérülést nem okozó tárgyat) teszünk úgy, hogy azt mind a két szélen álló játékos elérje. A másik végére áll a játék indítója, aki megfogja a sor elején álló egy-egy játékos kezét. Megkéri, hogy mindenki csukja be a szemét. Ezt mondja:”Egyszerre meg fogom szorítani az első játékosok kezét. Az a cél, hogy a kézszorítást mindkét csapat minél gyorsabban adja tovább. Amint az utolsó játékosokhoz megérkezik a kézszorítás, azok kinyitják a szemüket és megpróbálják elkapni a palackot. Ezután az elkapók a sor elejére mennek, és a játék folytatódik tovább, mindaddig míg mindenki nem lesz egyszer elkapó.” Ekkor a játékvezető egyszerre megszorítja a két kezet, így a játék valóban el is indul. Pontozhatjuk is, de verseny nélkül is nagyon szórakoztató.
A játékhoz annyi hely kell, hogy a két csapat fel tudjon állni egymással szemben.
Hónaljkutya
A játékosok egy körben állnak egymás mellett úgy hogy a válluk csaknek összeér. Egy plüssállatot vagy akár egy összecsomózott pólót kinevezünk húnaljkutyának. Ezt az első játékos a hóna alá fogja, és úgy kell átadja a következő játékosnak, hogy az csak a hónaljával veheti át. Ha közben leesik, akkor csak a hónaljjal szabad fölvenni. Kézzel, lábbal, fejjel nem szabad segíteni! Úgy kezdjük a játékot, hogy ha például a kezdő játékos bal hónaljában van a kutya, akkor a tőle jobb oldalra levőnek adja át. Innentől a második játékosnak kell továbbadni jobbra, és így tovább, míg körbe nem ér a kutya. (A továbbadáshoz persze 180 fokkal meg kell forduljon mindenki.) Ha jól megy akkor elindíthatunk a “cicát” (másik plüss vagy összetekert ruhadarab), és kicsit később utána küldünk ugyanabba az irányba egy “kutyát”, aki meg akarja fogni. Lehet úgy is játszani, hogy két egymás mellett álló játékos indít el balra és jobbra egy-egy hónaljkutyát. Kérdés ilyenkor, hogy melyik kutya ér gyorsabban körbe?