Kő-papír-olló, de másképp
(Nagybirtokos, Kispolgár, Tolvaj)

A játék gazdája: Scheuring István

Ajánlott életkor: 10-től

Játékosok száma: 10-40

A játék térigénye üres osztályterem vagy valamilyen szabad tér, ahol mozogni is tudnak

Nehézségi fokozat: 1

A játék időtartama: 10-15 perc

Az előkészületek időtartama: 5 perc

Kellékek: Tenyérben elférő kartonlapok, minden játékosnak 3 db. Az egyiken K (kő), a másikon O (olló), a harmadikon P (papír) betűvel. Ha a zárójeles kerettörténetet alkalmazzuk, akkor N, K, T betűk vannak a kartonokon.

Rövid leírás: A kő-papír-olló játék körbeverése miatt amelyik kártyából éppen kevés van, annak száma növekedni fog. Így hosszú távon bennmarad mind a három kártyatípus a játékban. Kivéve, ha a véletlen ingadozások miatt eltűnik az egyik kártya, mert ekkor végül egy kártyatípus fogja uralni a játékot.

Előkészületek: Minden játékos kap három különböző kártyát Tehát mindenkinél három karton lesz, egy K, egy O és egy P betűvel (vagy N, K, T, ha a másik kerettörténetet alkalmazzuk.)

A játék menete: A jól ismert játékhoz hasonlóan itt is igaz, hogy a az olló üti a papírt, a papír üti a követ és a kő üti az ollót. A játék kezdetekor mindenkit megkérünk, hogy keverje meg a kártyákat, majd csukott szemmel egy kártyát tegyen át a jobb kezébe, és a másik kettő maradjon a bal kezében. Ezután mindenki szabadon mozogjon a térben, majd jelre keressen magának egy párt. (Ha páratlanul vannak, akkor a játékvezető is beállhat vagy úgy is játszhatjuk, hogy aki nem talál párt, az abban a körben “pihen”.) Ekkor a párok megmutatják egymásnak a jobb tenyerükben lévő kártyát. Aki veszít, az a jobb kezében lévő kártyát kicseréli azzal a bal kezében lévő kártyával, ami a párjánál volt. Tehát, ha A játékos jobb kezében egy O van és a B játékostársánál egy P, akkor B a bal kezéből átrakja a O-t a jobb kezébe és a P-t a balba. Nyilván, ha mind a két játékos jobb kezében ugyanaz a kártya van, akkor nem történik semmi. Ezután a játékosok újra mozogni kezdenek a térben és tapsra megint keresnek egy párt maguknak, és ugyanaz történik, mint az előző körben. A játékvezető minden 3-5. kör után megállítja a játékot és arra kéri a játékosokat, hogy csukják be a szemüket. Ekkor megkéri, hogy azok tegyék fel a kezüket, akiknek a K betű van a jobb kezükben. A játékvezető megszámolja hányan vannak, és a számot lejegyzi egy papírra. Ezután ugyanezt teszi a O és a P kártyákkal is. Ezután a játék ugyanúgy folytatódik, mint eddig. Érdemes annyi kört játszani, hogy legalább 8-10 esetben le legyen jegyezve, hogy éppen hányan játsszák a K, az O és a P stratégiát. Ezután a játékvezető a játékosokkal együtt kiértékeli a feljegyzett értékeket. A legjobb, ha ilyenkor egy ábrát készítünk az adatokból, ami valahogy így fog kinézni:

1. Ábra.

Két megfigyelést tehetünk az ábra alapján: 1. Nagy eséllyel egyik stratégia sem tűnik el. 2. Amikor egy stratégiát nagyon sokan játszák, akkor annak a száma hamarosan elkezd csökkenni, míg az őt ütő starégiát játszók száma viszont növekedni fog. Megeshet, főleg, ha kevés játékos van, hogy a véletlen hatások miatt az egyik stratégia eltűnik. Ezt követi gyorsan a két megmaradóból a vesztes eltűnése. Az alternatív kerettörténetben, melynek van biológiai megfelelője, a nagybirtokosoktól könnyű ellopni a termés egy részét mindenféle befektetés nélkül, így N-t üti a T. A tolvajok viszont nem sikeresek a kispolgárok között, mert ők tudnak figyelni, az egyébként sem annyira értékes vagyonukra, azaz T-t üti a K. A nagybirtokosok viszont nagyobb vagyonnal rendelkeznek, mint a kispolgárok, tehát N üti K-t.

Biológiai háttér: A játék bemutatja, hogy olyan esetekben, amikor egyes viselkedéstípusok (stratégiák) sikere attól függ, hogy milyen más viselkedéstípusokkal van versenyben, ráadásul a stratégiák körbeverik egymást, akkor ezek a stratégiák tartósan együtt élnek a populációban. Ráadásul jellemzően ciklusosan változik azok gyakorisága. Ennek oka, hogy az éppen nagyon ritka stratégiák intenzíven kezdenek növekedni az elterjedt ám a ritkával szemben alulmaradó stratégia rovására. Ritkának lenni előnyős. A legszebb biológiai példát egy közép amerikai apró gyík (Uta stansburiana) szolgáltatja. A hímek háromféle párosodási stratégiát követhetnek. Viselkedésüket, mely erősen öröklődő külső torokszínezetük is elárulja. A narancssárga torkúak nagy territóriumon több nőstényt is a felügyeletük alatt tartanak (Nagybirtokos), a kék torkúak kisebb territóriumon egyetlen nőstényre vigyáznak (Kispolgár) és a sárga torkúak nem tartanak territóriumot, de igyekeznek lopva megtermékenyíteni a többiek által őrzött nőstényeket (Tolvaj). Több, mint húsz éve kimutatták, hogy a különböző stratégiák gyakorisága 6 éves ciklikust követve folyamatosan változik ebben a populációban, miközben a viselkedésbeli és a mögötte lévő genetikai sokféleség folyamatosan jelen van.

Sinervo, B.; C.M. Lively (1996). "The rock–paper–scissors game and the evolution of alternative male strategies". Nature. 380 (6571): 240–243. doi:10.1038/380240a0

Forrás: saját ötlet