A Közjó, a Rossz és a Csúf
A játék gazdája: Boza Gergely
Ajánlott életkor: 15-től
Játékosok száma: 6-25
A játék térigénye 2-5 kis asztal
Nehézségi fokozat: 3
A játék időtartama: 20-25 perc/játékmenet
Az előkészületek időtartama: 15 perc (+egyszer elkészíteni a kellékeket).
Kellékek: táblajáték-szerű elrendezés (ideális esetben körbeülhető asztalok), A4-es méretű papírlap, apró bábuk (lehetnek papírdarabok, kavicsok, stb.), táblázat az állomány méretének követésére (opcionális), ceruzák, előre elkészített táblázat a megújulás mértékének meghatározására, dobókocka.
Rövid leírás: A játékosok kis közösségeket alkotnak, melyek egy közös helyi erőforrást aknázhatnak ki. Az erőforrás lehet halállomány, erdő, illetve más haszonállat vagy növény is. A játék során mindenki egyénileg döntheti el mennyit vesz ki a közösből, majd a játékvezető meghatározott mértékben újítja meg az erőforrást. A cél az optimális állomány és a fenntartható fogyasztás elérése és a túlzott kizsákmányolás elkerülése.
Előkészületek: A játékosok számától függően rakjunk ki egy-egy játéktáblát (A4-es lapot melyen lehet egy tó vagy erdő képe) különálló asztalokra úgy, hogy egy táblánál 4-6 játékos legyen. Ezekre helyezzünk ki a táblázatban megadott számú kitermelhető erőforrás bábut. A kezdeti darabszám legyen a allomány maximumának a fele (az alábbi példában 25 db). Készítsünk elő ezenkívül egy külön dobozt, amelyből a játékvezető helyezi ki a táblákra az újonnan keletkező erőforrás bábukat. Nyomtassunk ki egy darab táblázatot amely az állomány méretének a függvényében megadja a szaporulat nagyságát a játékvezetőnek. Ezt lehetőleg takarjuk le, hogy a játékosok ne ismerjék meg ezeket a számokat (az alábbi táblázatban például a 23 és nagyobb, de 29-nél kisebb allomány esetében a szaporulat 10 db).
Mind az kezdeti állomány mérete, mind a megújulási függvény változtatható az egyes játékmenetek között, így nehezítve a játékot, ugyanis az előző játékban szerzett tapasztalatok nem fetétlenül ültethetőek át a következő játékba is. Nyomtassunk ki táblázatokat, amin a játékosok fel tudják jegyezni saját erőforrásuk állapotát (lásd az alábbi példát: a kezdeti 25 darabos állományból mind az 5 játékos 2 db-ot vett ki, maradt tehát 15; a megújulás táblázatból látjuk, hogy a szaporulat 5 db, tehát a következő kör elején az állomány mérete 20 db). Ezenfelül a játékosok a saját kitermelésük darabszámát is írhatják egy külön lapon, hogy a végén gyorsabban össze lehessen számolni.
A játék menete:
Alapjáték: Az egy-egy közös erőforrás köré gyűlt játékosok körönként egyesével vehetnek el egy-egy erőforrást jelképező bábut. A körök addig folytatódnak amíg van olyan játékos, aki szeretne erőforrást magának (egy játékos akkor is vehet még erőforrást, ha már nem mindenki akarja folytatni a kört). A kör végén a játékosok összeszámolják az összes kitermelést, majd beírják a táblázatba a megmaradó állomány méretével együtt. A játékvezető ezután a megmaradó állomány alapján, a szaporulatot figyelembe véve új erőforrás bábukat helyez a lapra. Ezután jön a következő körben a kitermelés, majd a megújulás. Ajánlott egy, a kört kezdő játékost jelölő lapot (pl. 1-est ráírva) letenni minden asztalra. Az kezdi az adott kört akinél ez a kártya van, és kör végén a mellette ülőnek továbbadja. Felajánlhatunk jutalmat az összes (vagy akár az egyes) játékmenetben legtöbbet kitermelő játékosnak, illetve a játék során a legnagyobb halállományt megőrző csoportnak. Ezáltal mind az önző és kizsákmányoló egyedi, mind a jó megoldást és a fenntarthatóságot szem előtt tartó csoport viselkedést motiválhatjuk. A játék végét döntsük el kockadobással; ha mondjuk 15 körösre terveztük a játékot, a 10. körtől dobjunk egy kockával, és ha páros szám jön ki a játék véget ér.
A játék számos további változata elképzelhető, mi itt egy három, egymás után játszandó verziót részletezünk:
1. változat (a játékosok véletlenszerű kiosztása az erőforrások között, koordináció és megbeszélés mentes beállítás): Írjunk fel a táblára annyi nevet, ahány erőforrás körül lettek a csoportok kialakítva; a nevek lehetnek például valós tavak nevei, színek, vagy például állat nevek. Készítsünk a játékosok számának megfelelő számú kártya-halmot. Minden halomban annyi darab kártya legyen, ahány kört tervezünk (pl. 5 db). A kártyákra írjuk rá a tavak neveit úgy, hogy az egy asztalnál ülők különböző tavakhoz tartozzanak. Ezáltal biztosítjuk, hogy így senki nem tudja kik a “társai” az erőforrás kezelésében, az egymás mellett ülők nem tudják megbeszélni a stratégiát. Minden körben mindenki titokban írja rá az általa kitermelt erőforrás darabszámát, majd egyesével, titkolva annak nevét, mutassák meg azt a játékvezetőnek. Ő ezeket felírja és a kör végén kiszámolja az összes kitermelést, majd a végeredményt felírja a táblán látható táblázatba a megújulást is feltűntetve. A következő körben a táblán leolvasható szám alapján folytatódik a kitermelés. Amennyiben a kivételek mértéke meghaladja a teljes állományt, az erőforrás eltűnik, a soron következő már nem tud kivenni (érdemes tehát a játékvezetőnek folyamatosan követni magában az allomány méretének alakulását, miközben a játékosok egymást követően közlik a kitermelésüket). Ha az adott körben még jönnének játékosok, a pórul járt játékos(ok) darabszámát húzzuk át és írjunk nullát a papírjukra. Amennyiben az erőforrás eltűnik, kimerül, szaporulat sem lesz többet, tehát a pórul járt csoportnak véget ér ez a játék. A meghatározott számú kör végén minden játékos számolja össze az összes kitermelést.
2. változat (a játék alapverziója, megbeszélés és koordináció egy adott erőforrás haszonélvezői és egyben fenntartói között): Az asztal köré gyűlt játékosok ebben a verzióban megbeszélhetik a kitermelés mértéket, koordinálhatják a stratégiájukat, de akár folytathatják önző, kizsákmányoló stratégiájukat is. Ha lejátszottuk az 1. játékmenetet, akkor várhatóan óvatosabban kezdik el a kitermelést ebben 2. játékmenetben. Tapasztalatok azt mutatják, hogy az első körökben gyakran szinte teljesen kimerül az erőforrás a nagymértékű kitermeléstől, ezért később mindenki óvatosabban folytatja a játékot. A csapatok tipikusan megpróbálják az optimális állomány méretet kitalálni, azaz ahol a legnagyobb a szaporulat és a legnagyobb fenntartható kitermelés érhető el. A meghatározott számú kör végén minden játékos számolja össze az teljes kitermelést. Jutalmazhatjuk a legtöbbet kitermelő játékost és a körök végére a legnagyobb állománnyal rendelkező csoportot.
3. változat (irányelvek, szabályozások): Ebben a verzióban 4-6 előre elkészített borítékban található szabályt kell követniük a csoportoknak. Ezek a szabályok tükrözhetnek egyes világnézeteket, reprezentálhatnak valós politikai döntéshozatalban született törvényeket, stb. Íme néhány ötlet: “A játék a megszokott szabályok szerint folytatódik.” (kontroll csoport); “Az összes, egy évben kitermelt erőforrást egyenlően szétosztjuk a játékosok között. Az el nem osztható maradék visszakerül a közösbe.” (egyenlőségre törekvés); “A játékosok döntik el, hogy alkalmaznak-e szabályt, és mi legyen ez a szabály.” (demokratikus döntéshozatal); “Az előzőleg legtöbbet kitermelő játékos határozza meg az össz kitermelés mértékét és az egyéni kitermelések mértékét az egyes körökben, illetve Ő kezdheti a következő kört.” (oligarchia által irányított hierarchikus közösség); “A legtöbbet kitermelő játékos megbüntetését megszavazhatják a csoporttagok.” (egyenrangú bűntetés); “Az adott körben a legtöbbet kitermelő játékos büntetést fizet a játékvezetőnek.” (központi büntetés végrehajtás); “Az adott körben a legtöbbet kitermelő játékos büntetést fizet a játékvezetőnek ha a kockadobás páros számot ad ki.” (központi büntetés végrehajtás, amelyet meg lehet úszni); “Mindenki csak az erőforrás rá eső részéből termelhet ki.” (individualista közösség). Ez utóbbi szabály esetében az erőforrást az adott játékosszámnak megfelelő egyenlő részre osztjuk, és az erőforrást jelképező bábukat egyenletesen osztjuk szét, az el nem osztható maradékot véletlenszerűen rakjuk le.
4. változat + 1 kezelés: Modellezhetünk előre nem látható katasztrófákat is, melyek az erőforrás méretének függvényében rombolhatják magát az erőforrást. Tipikusan ilyen az erdők esetében heves esőzés és árvíz, mely annál nagyobb kárt okoz, minél kevesebb a fa az adott területen talajdegradációhoz és csuszamlásokhoz vezetve. Állatok esetében járványok tizedelhetik az állományt. Ilyenkor a tervezett játékmenet felétől (pl. Az 5. körtől) dobunk egy dobókockával, és amennyiben páros szám jön ki, megfelezzük az összes állományt. De alkalmazhatunk bonyolultabb függvényt is, mondjuk: 0-10: felezés/ 10-20: -6/ 20-30: -3/ 30-: -1/ stb. Ezt kombinálhatjuk a korábbi játékmenetekkel, de akár külön is lehet egy, a váratlan helyzetekre és a természet kiszámíthatatlanságára hangsúlyt helyező verzióként játszani.
Biológiai háttér: A közös erőforrások kitermelése minden esetben komoly dilemmát okoz mind az állatvilágban, mind az emberi társadalmakban is. Az ilyen helyzetekben az önző, kizsákmányoló magatartásforma előnyösebb, mint az önmegtartóztató, annak ellenére, hogy ez az erőforrás kimerüléséhez, összeomlásához vezet. Számos kísérlet, játék, és valós megfigyelés bizonyítja, hogy bizonyos szabályozó mechanizmusok nélkül az önző, kizsákmányoló magatartás terjed el, hiszen ez kecsegtet a legnagyobb nyereséggel az egyén számára. Ezt nevezzük a Közlegelők Tragédiájának, az ilyen erőforrásokat pedig a Közös Javainknak. Említhetünk példákat a saját közvetlen környezetünkből is. A kollégiumi közös konyhák, a közös kert lakóközösségek esetén gyakran el van hanyagolva, mert mindenki a saját önző érdekét veszi előbbre, azaz a rendrakás “költségét” mással akarja megfizettetni, míg ő maga élvezné a más által elvégzett munka gyümölcsét. A probléma valójában sokkal nagyobb. Az emberi társadalmak kizsákmányoló magatartása mára olyan méreteket öltött, mely az egész bioszférát veszélybe sodorta. A halállományok túlhalászása számos esetben odáig vezetett, hogy bizonyos fajok évtizedek óta hiányoznak egyes tengerekből, mint mondjuk a Kékúszójú tonhal az Atlanti óceánból, a Fekete és Kaszpi tengerekből, mely a túlhalászás miatt tűnt el. Az Atlanti tőkehal ugyancsak a túlhalászás miatt került veszélybe. A túlzott erdőírtás számos esetben vezetett ökológiai katasztrófákhoz, mely nem egy esetben társadalmi katasztrófákat is vont maga után. A közös erőforrásaink kezelése a modern, globális, a haszonszerzésre kihegyezett társadalom egyik legnagyobb kihívása. A különféle normarendszerek, a pénzen megvásárolható javaktól eltérő értékrendszerek, a kommunikáció a felek között, a kizsákmányoló magatartás büntetése, vagy az egységes szabályozások mind segíthetnek abban, hogy egy fenntartható rendszer jöjjön létre. Ezen felül, a kísérletek megmutatták, hogy amennyiben a játékosok pontosan tudják mikor ér véget a játék, az utolsó körben teljesen kizsákmányolják az erőforrást, hisz ez a legprofitábilisabb stratégia. Épp ezért vezették be, hogy pontosan nem látható előre a játék vége, amint a jelen játékban a kockadobás általi vezérelt szerencse határoz meg. A játékkal tudjuk továbbá a populációdinamika egyik alapvető modelljét, az ún. logisztikus vagy korlátos növekedési görbét szemléltetni. Ebben a modellben a legnagyobb növekedési rátát a közepes populációméret esetében figyelhetjük meg. Kis populációméret esetében jóval kisebb a növekedés az Allee-hatás miatt (szexuális populációk növekedési üteme kis populáció méret esetén lecsökken, például mert nehéz párt találni vagy mert nagy lesz a beltenyésztés). Az adott élőhely eltartóképessége korlátos, így a túl nagy populációméret is a növekedési ráta csökkenését váltja ki, ugyanis ilyen esetekben csökken a táplálék mennyisége és megnő a halálozási ráta.
Forrás: saját ötlet
Ajánlott olvasmány: 1. Laugen AT, Engelhard GH, Whitlock R, Arlinghaus R, Dankel DJ, Dunlop ES, Eikeset AM, Enberg K, Jørgensen C, Matsumura S, Nusslé S, Urbach D, Baulier L, Boukal DS, Ernande B, Johnston FD, Mollet F, Pardoe H, Therkildsen NO, Uusi-Heikkilä S, Vainikka A, Heino M, Rijnsdorp AD, Dieckmann U (2014). Evolutionary impact assessment: Accounting for evolutionary consequences of fishing in an ecosystem approach to fisheries management. Fish and Fisheries, 15(1):65-96. 2. Ostrom E (1998) Coping with Tragedies of the Commons. (https://pdfs.semanticscholar.org/7c6e/92906bcf0e590e6541eaa41ad0cd92e13671.pdf) 3. Gowdy JM & McDaniel (2013) Az édenkert kiárusítása.